KOMÁROM. Gróf Esterházy János halálának 60. évfordulója alkalmából megemlékezést tartott az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás a dél-komáromi Endresz Csoport Egyesülettel közösen szerdán este a felvidéki mártírpolitikus Nádor utcai emléktáblájánál, ahol a történelmi Vitézi Rend és a Komáromi Szerekesgazda Hagyományőrző Egyesület tagjai álltak díszőrséget. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója és Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnöke is.
Knirs Imre alpolgármester, az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás (EJK PT) elnöke bevezetőjében emlékeztetett: Esterházy János 60 évvel ezelőtt, 56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött év és súlyos szenvedés után a politikai foglyok mírovi börtönében halt meg. „Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják őt számon, éppen ezért mi, itt Komáromban 2011 óta minden évben szót emelünk ártatlansága mellett. Márciusban halálának évfordulóján, novemberben pedig domborműve átadásának alkalmából“ – fejtette ki Knirs.
Arról is beszámolt, hogy Esterházy szlovák részről történő megítélésében pozitív áttörést jelenthet a Postoj című internetes lapban megjelent vélemény, melynek szerzője, Dagmar Babčanová, a Szlovák Köztársaság egykori vatikáni nagykövete. A Megváltás volt számára a halál című írásában egyebek mellett ez olvasható: „Senkit sem vontak felelősségre az ártatlan Esterházy gróf elítéléséért, elhurcolásáért, megkínzásáért és elpusztításáért annak ellenére, hogy bizonyítékok vannak a kommunista börtönökben elszenvedett törvénytelen eljárásra… A rendszer annyira tartott a gróf óriási szellemi erejétől, hogy hosszú időn át nem voltak hajlandók kiadni a családnak földi maradványait, hogy őt méltóképpen eltemethessék“.
Miután az Egy Jobb Komáromért elnöke kijelentette: „ma ismét azért gyűltünk össze, hogy adózzunk Esterházy János emlékének. Ezzel a megemlékezéssel csatlakozunk a Pázmaneum Polgári Társulás által meghirdetett Esterházy-emlékévhez“, átadta a szót Boráros Imre Kossuth-díjas színművésznek, aki Horváth Sándor Mert a haza… és Gyüre Lajos Hazajöttem című művét adta elő.
A megemlékezés főszónoka Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja (MKP) Országos Tanácsa elnöke volt, aki beszédében Esterházy máig ható erkölcsi példáját hangsúlyozta.
„Gerincesség, elvhűség, a nemzethez való ragaszkodás, embertársainak szeretete, kitartás a végsőkig, mártírhalál. Ha Esterházy János nevét halljuk, önkéntelenül ezek a fogalmak jutnak eszünkbe. Aligha akad még egy alakja a felvidéki magyarságnak, aki ilyen töretlenül hitt volna a jog, az igazság, az emberi méltóság és a szeretet különös és olykor egymásnak ellentmondó kategóriáinak mindenhatóságában, s erkölcsi példaként szolgálna számunkra és az utánunk következő generációk számára is“ – hangsúlyozta Őry visszaemlékezése elején.
Majd arról beszélt, hogy bár a rendszerváltásig a gróf neve, élete és példamutatása is tabu volt, azt ma már (remélhetőleg) minden szlovákiai magyar tudja, hogy ki volt Esterházy János. „Nem kevesebb volt ő, mint a 20. század Közép-Európájának egyik legtisztességesebb és legbecsületesebb politikusa“ – idézte Karel Schwarzenbergnek, a cseh képviselőház külügyi bizottsága elnökének a prágai Motol köztemetőben vasárnap mondott szavait, ahol a mártírpolitikusra emlékeztek.
Azután a jelenlevők figyelmét arra az ellentétre hívta fel, hogy míg Csehországban tiszteletben tartják és megemlékeznek róla, Szlovákiában a mai napig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon. „Amin tulajdonképpen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen mi, szlovákiai magyarok hét évtizeddel a II. világháború után is kollektív háborús bűnösök és megbélyegzett nép vagyunk. A mai napig érvényben vannak a Beneš-dekrétumok és érvényben van Esterházy János megbélyegzése is“ – emelte ki.
Ezen ellentét okát Őry Péter abban látja, hogy a mindenkori hatalom nem kedveli az elvhű embereket: „Napjaink Szlovákiájában a hatalom képviselői éppen azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a politika a zavaros alkuk, kulisszák mögötti egyezségek és mutyik művészete, az ígérgetések és a szószegések zagyva keveréke. Hogy ez így természetes“ – fogalmazott hozzátéve, hogy bár nem akar emberekre, pártokra, sem politikusokra mutogatni, de úgy véli, hogy „az Esterházy-féle elvhűség, ez a karakán kiállás roppantul kényelmetlen sokak számára. A saját érdekeket hajszolók számára érthetetlen ez a jellem, a nemzetállami ködöt kergetők számára pedig egyenesen ijesztő“.
Mint mondta, Esterházy János mához és a felvidéki magyarokhoz szóló üzenete nem az, hogy valamennyien váljunk mártírokká, áldozzuk fel életünket a haza oltárán. Úgy gondolja, hogy áldozatokra csak bizonyos kiélezett helyzetekben van szükség, amikor kenyértörésre kerül a sor.
„Nem lehet mindenki hős. Ráadásul nincs meg mindenkiben az a mély istenhit, amely az üldözött ember számára kitartást és erőt ad“ – mondta. Majd hozzátette: „azt azonban joggal várhatjuk el a közösséget képviselni akaró emberektől, hogy legalább törekedjenek a rájuk bízott talentumokkal és az irántuk való bizalommal a lehető legtisztességesebben elszámolni. És aszerint cselekedni. Hogy a történelem ítélőszéke előtt majdan ne kelljen szégyellni magukat“. Arra is emlékeztetett: Esterházy János számára is adott volt a választás lehetősége. „Nem futamodott meg, nem járta a könnyebb utat, és nem alkudott meg, pedig tudta, milyen következményei lehetnek az egyenes kiállásnak“ – figyelmeztetett a gróf mindenkori, példa értékű helytállására.
A szónok azt is elmondta, hogy Esterházy 1919-ben Csehszlovákiában, 1938-ban pedig az akkori Szlovákiában maradt, s az itt rekedt mintegy 65-70 ezer magyarral vállalt sorsközösséget. Pedig Magyarországon felsőházi bársonyszék és miniszteri poszt várt volna rá.
„Itt maradt a Tiso-féle szlovák fasiszta államban, miközben nyilvánosan kérte Horthy kormányzót, tartsák tiszteletben a Magyarországhoz került szlovákok jogait. A szlovák parlament egyetlen olyan képviselője volt, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. E nagylelkű, keresztényi, emberi tartásért üldözte a Gestapo, s ezt „díjazta“ a csehszlovák állam, amikor kiadta őt az oroszoknak. A „jutalom“ tíz év a Gulag poklában, majd halálos ítélet helyett életfogytig tartó rabság Husák és Gottwald börtönében. És még akkor sem menekült, amikor pozsonyi kórházi kezelése alatt előkészítették a szökését. Elutasította, mondván, ő nem bűnös, nincs mi elől szöknie“ – foglalta össze Esterházy János szlovákokkal és zsidókkal szemben tanúsított magatartása lényegét, illetve kegyetlen megpróbáltatásait, amelyek végén 60 évvel ezelőtt, hosszú, súlyos betegség után adta vissza lelkét teremtőjének.
„Egy emberöltőnyi szenvedés volt a jutalma azért, hogy kiállt szlovák, magyar, lengyel és zsidó embertársaiért! Máté evangéliumában olvashatjuk: Az elsőkből lesznek az utolsók, az utolsókból az elsők. Az erősekből a gyengék, a gyengékből az erősek. Mert az erő – a fizika törvénye szerint – előbb-utóbb elfogy, míg a „gyengék“ erkölcsi ereje meghatványozódik. A materialista ember csak a fizika törvényeiben hisz. Ezért nehéz számára felfogni Esterházy János halála előtti, utolsó üzenetét: Hitemet el nem vesztem, imádkozom értetek“ – hangzott el az ünnepi beszéd végén, hozzáfűzve: tisztelettel adózzunk a hatvan éve mártírhalált halt Esterházy János emlékének.
Az ünnepi beszéd után Lalák Karolina és Gál Katalin dalokat adtak elő, majd több szervezet, intézmény és párt – azok között Komárom város, az EJK, az Endresz Csoport, a Magyar Közösség Pártja (MKP) járási és városi szervezete, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Kuckó Polgári Társulás, a „Gimnáziumi Öregdiákok“ – képviselői és magánszemélyek koszorúkat, mécseseket helyeztek el az emléktáblánál. Miután dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója is koszorúzott, a jelenlevőket arra kérte, hogy a későbbiekben az Európa-udvarban árválkodó Esterházy-szobornál is helyezzenek el pár mécseset. Végül az emlékezők közösen elénekelték a Himnuszt.
A rendezvény második részében Bencze Dávid, a Selye János Egyetem végzős történelem szakos hallgatója a szomszédos Viking vendéglőben tartott diavetítéssel egybekötött előadást gróf Esterházy Jánosról. Végül az érdeklődők megtekinthették a Boráros Imre Kossuth-díjas színművész számára Siposhegyi Péter által írt Hantjával sem takar – János passió című, Esterházy gróf életéről szóló monodráma videóváltozatát.
Forrás: Hírek.sk, – miskó –
