Május 17-én, azaz a Szlovákiai Magyarság V. Emléknapján a szlovák parlament 17 magyar képviselőjéből álló Helytállásért Társaság a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében – magyar politikai pártjaink és társadalmi szervezeteink funkcionáriusainak jelenlétében – osztotta ki az ide Pro Probitate – Helytállásért díjakat. Az ünnepséget megtisztelte a jelenlétével Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete, Petróczi Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke és a Helytállésért-díjas Lénár Károly esperes, pápai káplán is.
Stubendek László, Komárom alpolgármestere üdvözlő szavaiban hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nagypolitika naponta próbára tesz bennünket. Majd a Csanaky Eleonóra által összeállított “A szülőföld nem felejt” (közreműködött: Bárdos Ágnes és Juhász László) című kisszínpadi produkciót tekinthettük meg. Ezután Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés frakcióvezetője a mindenkori helytállás és értékmentés szükségszerűségére hívta fel a figyelmet. “Ismerni a múltat, ápolni a hagyományokat, büszkén vallani a hovatartozást, vállalni őseinket és hivatkozni mindarra az értékre, amit megalkottak, szent kötelességünk. Kötelességünk azért, mert nemzetünk jelenének és jövőjének éltető ereje! Kötelességünk azért, mert a jelenben ez ad szilárd meggyőződést, öntudatot és erőt a küzdelemhez, hogy gyermekeink számára kiharcoljuk a minket megillető jogokat, a további lét feltételeit… Szlovákiai magyarságunknak volt és van Esterházy Jánosa, aki emberi magatartásával, mély keresztény hitével, mindent átható nemzeti öntudatával és cselekedeteivel a helytállás példaképe, ma is példaképünk.” Ezt követően Csáky Pál, az MKDM frakcióvezetője indokolta meg, miért osztanak ki idén több díjat. A 86 éves dr. Janics Kálmán az 1979-ben külföldön megjelentetett és sokáig szamizdatként terjesztett “A hontalanság évei” című könyvében közzétett – a szlovákiai magyar kisebbség II. világháború utáni helyzetére vonatkozó – adatok összegyűjtéséért és nyilvánosságra hozataláért érdemelte ki az elismerést. A Nagy János szobrászművész által alkotott szobrocskát a kitüntetett – egészségi állapotára hivatkozva – az ünnepség előtt otthonában vette át. Búcs és Bátorkeszi az utóbbi két hónapban fogalommá váltak azzal, amit tettek és ahogy tették iskoláikért, leváltott igazgatóikért. (a járási elöljáró javaslatait továbbra is elfogadhatatlannak tekintik, és folytatják a tiltakozást.) E községek polgárai a magyar iskolák védelmében tanúsított bátor helytállásukért részesültek Pro Probitate díjban, melyet mindannyiuk nevében Szigeti János, Búcs polgármestere köszönt meg. Rámutatott arra az elkeserítő valóságra, hogy az itteni magyarságtól mindig elvesznek valamit. “… tegnap a kétnyelvű bizonyítványainkat, ma az iskolaigazgatóinkat, holnap talán az iskoláinkat, majd a gyermekeink nyelvét is kitépik, hogy ne emlékezzenek az anyanyelv ízére…”, ezért a két község összefogásához hasonlóra van-lesz szükségünk minden (vész)helyzetben!
A díjkiosztó ünnepség végén a jelenlévők megkoszorúzták Széchenyi István komáromi emléktábláját. (Szabad Újság, miskó, 1998. május 20)
