Immár tizenegyedik éve, hogy minden év júniusában Komáromban a Tiszti pavilon dísztermében találkoznak hazai magyar politikai és társadalmi életünk képviselői, hogy tisztelegjenek Esterházy János emléke előtt, és átadják a Pro Probitate (Helytállásért) díjat a közösség egy arra érdemes tagjának vagy csoportjának.
Ünnepi beszédében Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakciójának vezetője visszaemlékezett az egy évvel ezelőtti biztatásra és bizakodásra, hogy a legközelebbi találkozásig elfoglalhatjuk méltó helyünket az európai népek nagy családjában , és elérhetjük a magyar egyetem megvalósulását, melyben “az ármánykodás sem meg nem állít, sem meg nem riaszt”. Mindez mára valóság.
A Helytállásért díjat az idén a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselői több évtizedes pedagógiai, irodalmi és a közösségért végzett munkájáért Turczel Lajos nyugalmazott egyetemi tanárnak adományozták.
Laudációjában Duka Zólyomi Árpád többek között kiemelte, hogy a tanár úr azokhoz tartozik, akik példájukkal a legnehezebb időkben is szülőföldünkhöz kötöttek bennünket, cselekedetükkel, magatartásukkal erőt adtak nekünk. Turczell Lajos a múlt század derekán vállalta a háború utáni megroppant nemzeti közösség szervezését, oktatását, nevelését, a komáromi gimnázium igazgatójaként, majd a pozsonyi Komenský Egyetem magyar tanszékének tanáraként “mindannyiunk szeretett tanár ura volt”. Szervezője és alakítója volt a szlovákiai magyar kulturális és tudományos életnek, óriási szellemi kisugárzásával a diákok sokaságának magyar nemzeti tudatát erősítette. Kiemelkedő példakép egész közösségünk számára, hogyan lehet magyarként emelt fővel élni, alkotni és erősíteni a nemzetet.
“Meghatódtam, de talán megérdemlem ezt a nagy elismerést. Boldog vagyok, hogy itt lehetek” – kezdte köszönőbeszédét a díj átvétele után a tanár úr. Mint fogalmazott, a saját maga vállalta szolgálatot sok nehézség árán tudta teljesíteni a legnehezebb időkben, a magyarság szétziláltsága idején, de mindig nagyon szerette az itteni magyar közösséget, és mindmáig, megromlott egészsége ellenére figyelemmel követi kulturális és politikai életét.
Forrás: Szabad Újság, 2004. június 23.
