Annak, hogy egy írás mely rovatban jelenjék meg portálunkon, talán soha nem volt még akkora jelentősége, mint e rövid emlékezés esetében. Közösségünk megbecsült, de közülünk már sajnos eltávozott nagyjairól Múltidéző rovatunkban szoktunk megemlékezni, ám ez Tamás Ilonka néni 105. születésnapján teljességgel elképzelhetetlen. Hiszen ő most is itt van velünk. Itt és most…
„Jól vagyok, egészséges, csak kissé gyenge” – mondta épp egy évvel ezelőtt a hírportálunknak adott interjúban (olvassák el, igazán megéri!) Tamás Ilonka néni a tőle megszokott derűvel, optimizmussal. Akkor a 104. születésnapját ünnepelte.
Nem sokkal korábban egy szívritmus-szabályozót ültettek be neki, hogy – mint fogalmazott – „az elfáradt szívem továbbra is bírja az iramot”. S abból, mármint iramból, nála aztán sosem volt hiány, a nála 80-90 évvel fiatalabbaknak is fel kellett kötniük a felkötnivalót, ha lépést akartak tartani vele. Például a nemzet szolgálatában. 104 esztendős korában is „csupán” annyi volt a panasza, hogy mivel már kissé gyengébbnek érzi magát, nem tud úgy részt venni a rendezvényeken, mint korábban. 2016. augusztus 22-én azonban ez a csodálatos szív örökre megszűnt dobogni. 105. születésnapját, amelynek épp ma van a napja, már égi otthonában ünnepli, valahol nagyon közel a Fennvalóhoz…
Mi, tisztelő csodálói innen gondolunk rá el nem múló szeretettel, hálával, tisztelettel. Tavaly, arra a kérdésre, hogy mi jelentene számára elégtételt az őt is sújtó állampolgársági törvény képtelensége kapcsán, azt válaszolta: „Mi lenne az elégtétel? Hát az, hogy visszakapjam a szlovák állampolgárságot, ugyanolyan egyszerűen, ahogy azt elvették.”
Erre sajnos életében már nem került sor, függetlenül attól, milyen „jól” is alakultak a két állam közti hivatalos, magas szintű kapcsolatok. Az egyedüli ok, hogy higgyünk a jelenleg megváltoztathatatlannak tűnő megváltoztatásában, az éppen Ilonka néni rendíthetetlen hite, tartása, hatalmas ereje. Az ő példája.
A születésnapi jókívánság – amely száznál is több évben elhangzott szerettei körében – az „Isten éltesse Ilonka néni”, erősen hiszem, meghallgatásra talált. Ilonka néni velünk él. Itt és most. Mindörökké.
Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma
