November 17-én Rimaszombatban, az Arany Bika szállóban átadták a 19. Pro Probitate – Helytállásért díjat, melyet idén Tamás Ilonka néni vehetett át Esterházy örökségének, értékrendjének követőjeként.
A díjat az MKP parlamenti képviselői alapították 1994-ben. Mivel a Magyar Közösség Pártjának jelenleg nincs parlamenti képviselete a szlovák parlamentben, ezért a díjat a párt európai parlamenti képviselői, Bauer Edit és Mészáros Alajos adták át. A Nagy János szobrászművész műalkotása mellett átnyújtó oklevelet a párt európai parlamenti képviselőin kívül aláírta Berényi József országos elnök, és Bárdos Gyula az MKP Országos Tanácsának elnöke.
Mert a haza nem eladó, ezüst pénzre sem váltatható. Mert a haza lelked része, határaid beléd véste. Ezer éve. Ezer éve. A hit. – a nagybalogi Szivárvány Énekkar ezen énekével kezdődött az idei Pro Probitate-Helytállásért díjátadó ünnepsége. A lélekemelő ének után a magyarságunkban, s hovatartozásunkban megerősítő vers következett Czeglédy Botond, a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola ötödik osztályának tanulójának előadásában. Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson című versével nem először örvendeztette meg a közönséget. Legutóbb Ipolyságon a Sajó Sándor versenyen, ahol Ilonka néni volt a díszvendég, a legjobbnak értékelte a zsűri. Botond ízes palóc beszédével Ilonka néni, de a szép számú ünneplők szívébe is belopta magát.
Nem véletlen a november 17-i ünnepnap
A Magyar Közösség Pártja 19. díjátadó ünnepségén Mészáros Alajos, az párt EP-képviselője köszöntötte a közönséget és a vendégeket. Elfogadta a meghívást többek közt Czimblmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzulasszonya; Šimko József, Rimaszombat polgármestere, Rigó László (MKP) Rimaszombat alpolgármestere; Ft. Erdélyi Géza ny. református püspök; Lomnici Zoltán és Szunai Miklós az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke ill. titkár. Az ünneplők soraiban találtuk az MKP országos elnökét, Berényi Józsefet, az Országos Tanácsának elnökét, Bárdos Gyulát, az Országos Elnökség tagját, Csáky Pált; az MKP Rimaszombati járási elnökségének tagjait Auxt Ferenc járási elnök vezetésével, az MKP tornaljai képviselőit, Tornalja Város polgármesterét Szögedi Annát s több civil szervezet, település képviselőit, barátokat, rokonokat.
A november 17-i nap, a bársonyos forradalom 23. emléknapja nem véletlenül került kiválasztásra. „Ami 1989-ben megfogalmazódott, az valahol kitörölhetetlen marad, még akkor is, ha időnként legyőzik, amit akkor a zászlónkra tűztünk, az örökértelmű üzenet, még akkor is, ha néha a zászló kicsit gyűrött, s folyamatosan fel kell emelni újabb és újabb generációknak” – nyilatkozta Berényi József. Hozzátette 89 után nem a jó valósult meg, csak más dimenziója lett a jó és a rossz emberi harcának. „Ma sem vagyunk manipuláció mentesek, ma is ott van a társadalmi szerkezetünkben a rossz, ami ellen küzdeni kell” – fogalmazott Berényi József.
Mészáros Alajos éppen a nagy szocialista elnyomás idejében alkotó nagy felvidéki író, gondolkodó Fábry Zoltán gondolatait idézte. „Ma hagyomány nélkül élni gyökértelenséget jelent, elsodródást, megfutamodást és beolvadást” – írta ma is érvényes sorait Fábry, melyet úgy folytatott, hogy „nyelvhűségre, s emberséggerince vagyunk kötelezve”.
Berényi József: Az idealizmust ünnepeljük és díjazzuk
Üdvözlő beszédet Berényi József, az MKP országos elnöke mondott. „Huszonhárom évvel ezelőtt azt hittük, hogy egy-két törvény módosítással majd megvalósítható egy igazságosabb, jobb élet. Később rájöttünk, hogy a naivság nem volt helyénvaló, de az idealizmus igen” – mondta Berényi József, s hozzátette, hogy ideák nélkül teljes életet élni nem lehet, hiszen az idealizmus a szebb és jobb utáni vágy.
„Minden Helytállásért-díjjal az idealizmust díjazzuk, olyan személyeket, akik egy ideát próbálnak a közösség számára elfogadhatóvá tenni. 2010-ben egy nagyon fontos állomásához ért a szlovák-magyar viszony, egy szövetséges ország, Magyarország lehetővé tette, hogy magyar állampolgárságot szerezhessenek mindazok, akik úgy érzik, így is ki akarják fejezni kötődésüket a nemzethez. A szlovák hatalom erre értelmetlenül nemet mondott, az MKP minden eszközt megragad arra, hogy ezen változtasson. Nagyon örülünk annak, hogy ma is vannak idealisták, akik tovább léptek a lehetőségeken, s azt mondták, nem fogadják el, amit a hatalom bután rájuk kényszerít, hanem vállalják, s fölvették a magyar állampolgárságot. S ennek üzenete van” – nyilatkozta Berényi József. Beszédében kifejtette, hogy a díjjal üzenetet küldenek a világnak, hogy másképp is lehet, mint azt a hatalom elvárja tőlünk. „A hatalom rossz döntései ellen küzdünk. S aki ezt végzi, annak köszönetet kell mondani. Ezért gyűltünk össze ma is, s lesz ez így a következő években is, mert hál’ Istennek vannak a sorink között mindig példaképeink, szimbólumaink, olyanok, akik tetteinek az üzenetét kötelességünk felnagyítani” – tette hozzá.
Bauer Edit: „nagy érték a helytállás, hogy a kövek, s köztük a gyökerek megmaradjanak”
2012-ben a Magyar Közösség Pártja képviselői klubja úgy döntött, hogy ezt az elismerést Tamás Aladárné Szűcs Ilona pedagógusnak adományozza. A kitüntetett laudációját Bauer Edit (MKP), az EP-parlamenti képviselője mondta el. Felidézte életútját, a reszlovakizáció, a kulákság, a partizánok kegyetlenkedésének, a málenkij robot gyötrelmeinek, a kitelepítés, a kollektivizáció időszakát. „A pedagógus ilyen körülmények között a nevelésen és a tanításon kívül talán leginkább lélekgyógyász”– fogalmazott Bauer Edit. Megemlítette, hogy Ilonka néni pedagógusi pályája befejeztekor a szlovák államtól megkapta a Jan Amos Komenský emlékérmet, s a kiváló pedagógus címet, mely kitüntetést akkor egyetlen magyarként a prágai várban vehette át. 2001-ben életműdíjként megkapta a Szlovák Köztársaság aranyplakettjét, ugyan ebben az évben a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának dicsérő oklevelét is. Ilonka néni szervező tagja volt a Csemadoknak, nyugdíjba vonulása után is megmaradt aktív közéleti embernek, s létrehozta Rimaszombatban a Wass Albert Magyar Nyugdíjas Kört, mely jelmondatául a víz szalad, de a kő marad mottót választotta. Ilonka néni az államhatárok változásainak sorát élte meg, összesen hat állampolgári státusza volt. Senkit sem kérdeztek sem akkor sem azelőtt, akar-e vagy sem. A hetedikről maga döntött. Ilonka néni úgy nyilatkozott, hogy magyarnak született, ezért természetes volt számára, hogy az elsők közt kérje visszahonosítását.
„Az elmúlt évtizedekben talán nem is volt olyan generáció, melyet a történelem megkímélt volna. Európai kollégáink sokszor nem is értik, miért foglalkozunk még mindig a múlttal, ahelyett, hogy a jövő útján próbálnánk pallérozni. Európa boldogabb vidékein nehéz elhinni azt, hogy a múlt rossz beidegződései sajnos úton-útfélen visszaköszönnek új és új akadályokat gördítve lábaink elé. Ki gondolta volna, hogy inkább a saját állampolgáraitól szabadul meg az ország, csakhogy gátolja a nemzeti identitás szabad megélését” – mondta Bauer Edit. Hozzátette: a 100 éves Ilonka néni vállalása, melyért nagy árat fizetett, szimbólummá vált. Mikor az MKP képviselői klub úgy döntött, hogy ő kapja a Helytállásért-díjat, elismeréssel adóznak minden sorstársának, akik felvállalták a hatóság zaklatását, hogy felhívják minden jó érzésű ember figyelmét a hivatal packázására, arra, hogy a politikai acsarkodáson alapuló diszkriminációinak még mindig nincs vége. „A történelem igazságtévő erejében nehéz hinni, ezért ma is nagy érték a helytállás, hogy a kövek, s köztük a gyökerek megmaradjanak. Köszönjük!” – mondta Bauer Edit a díj átadásakor.
Ilonka néni: nemzetem és nyelvem az elsők
Tamás Ilonka néni a tőle megszokott szerénységgel és alázatossággal vette át a díjat. „Ilyenkor mindig az jut az eszembe, hogy én kicsiségem, hogy kaphat ilyen nagy kitüntetést. Hiszen annyi sok ember tesz nagy dolgokat, s én kapok ilyen gazdag kitüntetést. Gazdag és becses nekem, mert itthon kaptam, az enyémektől” – mondta Ilonka néni, aki sok száz gömöri gyerek szívébe ültette a magyar identitást. Majd így folytatta: „Valahogy kicsinek érzem magam, egy ember nem tehet sokat, többen inkább. Most én annyit tettem, ami magától értetődő, hogy mikor lehetett, akkor kértem a visszahonosításomat, mert én Magyarországon magyarnak születtem, ez nekem járt, és visszakértem. Példát szerettem volna ezzel mutatni. Minden ember magért felelős, én követtem azt az utat, amire az őseim neveltek. Annyira nagyra becsülöm a saját nemzetemet, nyelvemet, hogy ezek az elsők” – fejtette ki üzenetét köszönőbeszédében. S nagy szeretettel emlékezett meg ezúttal is egykori tanítványairól, akik szeretetét ma is élvezheti, ezért volt számára becses az is, hogy Balogvölgye tanító nénijeként, ahol a tudás magvát ültette, a nagybalogi Szivárvány Énekkar előadását hallgathatta az ünneplő közönség. A jó hangulatú fogadás, a pohárköszöntők és Auxt Ferenc, az MKP Rimaszombati járási elnökének zárszava előtt az Isten áldja meg a magyar és a Pajtás, a hazád ez a széles Felvidék című palóc és felvidéki himnuszokként ismert dalok csendültek fel az énekkar előadásában.
Forrás: Felvidék.ma
