Először adták át az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) parlamenti képviselői által alapított Pro Probitate -a Helytállásért díjat. A díjat első ízben az alapítvány kuratóriuma in memoriam gróf Esterházy Jánosnak ítélte oda.
Május 15-én a komáromi ünnepségen a díjat Esterházy János lánya, Esterházy Alice grófnő vette át. Dobos László méltatta a grófnő igyekezetét, mellyel megtisztítani kívánja édesapja emlékét és becsületét a “kommunista sárdobálás szennyétől”.
Esterházy János mint nemzetgyűlési képviselő a mindenkori magyar képviselők példaképe
Duka Zólyomi Árpád parlamenti képviselő (Együttélés) ünnepi beszédéből
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mélyen tisztelt vendégek!
Mi, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának legitim magyar parlamenti képviselői az 1994. március 15-én közzétett nyilatkozatunkkal május 15-ét a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánítottuk. Azon nemes szándék vezérelt bennünket, hogy ez a nap minden évben a mi ünnepünk legyen. Legyen ez a nap olyan ünnep, amely mindnyájunkat a humanizmus, az emberek, illetve a nemzetek és nemzeti közösségek közti türelem valamint a kölcsönös megértés szükségességére emlékeztet.
Egyúttal létrehoztunk egy alapítványt és megalapítottuk a Pro Probitate- a Helytállásért díjat, amelyet minden évben annak a szlovákiai magyar személynek vagy csoportnak ítélünk, aki legtöbbet tett a szlovákiai magyarságért Az alapítvány kuratóriuma – az Együttélés és az MKDM parlamenti képviselői – kiértékelve az 1994. április 15-ig beérkezett javaslatokat – a következő döntést hozta:
Az 1994-es esztendő Pro Probitate – a Helytállásért díjat in memoriam ESTERHÁZY JÁNOSNAK adományozza, az üldözöttek védelmében tanúsított emberi magatartásáért és a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekében végzett áldozatos tevékenységéért. A politikusnak, a Duna-medence népei toleráns együttélése hirdetőjének, a faji megkülönböztetéssel szembeszegülő parlamenti képviselőnek, akit ártatlanul elítéltek, s aki emelt fővel viselte sorsát, életét áldozta a szlovákiai magyarság jövőjéért – érettünk.
Vezéregyénisége volt apáink nemzedékének, akik a nagyhatalmak trianoni döntése után megdöbbenve tudatosították, hogy a továbbiakban már a kisebbségi sors küzdelmei várnak a határon kívül rekedt magyar nemzetrészre. Meg kellett építenie belső szerkezetét, meg kellett szerveznie értelmiségét és politikai képviseletét Esterházy János gróf volt az, aki nagy bölcsességgel, végtelen hittel és kitartással, az embertelenséggel és gyűlölettel teli korban is rendíthetetlen emberi magatartással szlovákiai magyar társadalmunk történelmének szervezője és irányítója volt.
Kiemelkedő történelmi múlttal és családi hagyományokkal, édesanyjától kapott nemzetszeretettel és keresztényi hittel fel-vértezve indult a politika csalárd rengetegébe. Élete végéig megőrizte a keresztény erkölcsökre épülő politikai hitvallását. Határozott politikájának és célkitűzéseinek köszönhette, hogy már fiatalon az országos Keresztény Szocialista párt elnöke lett. A szlovákiai magyarság céljait egyértelműen és tömören megfogalmazta: minden nemzet egyenrangúságát hangoztatva, a szlovákiai magyarságot megillető jogok biztosításáért kell küzdeni. A reális megvalósulást az autonómia elérésében látta – ami a kulturális autonómia fogalmának felelt meg. Egyúttal nagy hangsúlyt fektetett a gazdasági és kulturális program megvalósítására is. 1935-től mint nemzetgyűlési képviselő mindig bátor, de egyúttal bölcs szószólója volt a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség politikai, kulturális és gazdasági érdekeinek. Beszédeinek gyakran viharos hatása volt. A csehszlovák kormánytól következetesen a szlovákiai magyarság kisebbségi, kulturális nyelvi és gazdasági jogainak betartását követelte. Emberi értékeit és intellektuális gondolkodását mi sem bizonyította jobban mint az, hogy magatartására a közvetlenség, egyszerűség és a demokratikus felfogás volt a jellemző. Ezek az erények határozták meg népéhez való ragaszkodását is, amely a mélyen átélt felebaráti szereteten alapult. Esterházy János mint nemzetgyűlési képviselő a jelenlegi és mindenkori magyar parlamenti képviselők példaképe.
Esterházy János sziklaszilárd jellemének egyik legfényesebb bizonyítéka az 1942. május 15-én a szlovák parlament által megvitatott 68-as számú, a zsidók deportálását elrendelő törvény megszavazásakor tanúsított magatartása. Egyedül Esterházy János parlamenti képviselőnek volt bátorsága nemmel szavazni és vállalni a szlovák közvélemény támadásait. Ezzel a magatartásával kivívta az akkor Németország szlovákiai nagykövetének elismerését, aki Közép-Európa legbátrabb emberének nevezte őt.
Éppen ma van ennek az eseménynek az 52. évfordulója. 52 évvel ezelőtt Esterházy János a legfényesebb módon bizonyította, hogy nyílt elszántsággal meg tudott maradni embernek, patriótának és keresztény világpolgárnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Meggyőződésünk, hogy egy olyan kimagasló egyéniségnek ítéltük oda teljes joggal a Pro Probitate – a Helytállásért kitüntető cím első esetben átadásra kerülő díját, akinek küzdelmes, csodálatraméltó élete erőt adó forrás mindannyiunk számára.
Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy e díjat Esterházy János leányának, Malfatti báróné gróf Esterházy Aliznak nyújthatjuk át, aki édesapja erényeit örökölve s a szellemi örökséget halhatatlan értékként ápolva egész életén át küzdött és küzd az igazságért, édesapja rehabilitásáért. Édesapja eszméinek ápolása mellett mindent elkövet azért, hogy ezen felbecsülhetetlen hagyaték az utókor számára – mindannyiunk számára olyan kincs legyen, amely erőt ad küzdelmünkhöz – magyar nemzeti közösségünk jogaiért, jogbiztoságunkért, emberi jogainkból következő kisebbségi jogainkért folytatott harcunkhoz.
Ezen a mai napon, a szlovákiai magyarság I. emléknapján a SZK NT-nak magyar parlamenti képviselői megígérjük, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk Esterházy János rehabilitálásának meggyorsításáért, hamvainak felkutatásáért, hogy azok hosszú évtizedek után végre az őt megillető méltó helyre kerüljenek.
Számomra külön megtiszteltetés, hogy bejelenthettem a parlamenti képviselők döntését “a helytállásért” díj odaítéléséről Esterházy Jánosnak és méltathattam életét és pályafutását, mivel édesapám a múltban Esterházy gróf közvetlen környezetében részt vett a nemzeti közösségünk létéért és jogaiért folytatott közdelemben, és apám élménybeszámolóin keresztül ismerhettem meg Esterházy János, e kimagasló ember és politikus sorsát és tevékenységét.
Mély tisztelettel adózunk Esterházy János emlékének, aki életét áldozta népéért, kinek helytállása miértünk történt. Azért, hogy itt legyünk, azért, hogy megőrizhessünk nemzeti hagyományainkat, kultúránkat és nyelvünket, azért, hogy megőrizhessük és továbbfejleszthessük azonosságtudatunkat.
BAUER EDIT (parlamenti képviselő, Együttélés): Emlék a humanizmusnak, a megbékélésnek és a toleranciának Sok évtized telt el, és sok ártatlan ember élete hunyt ki értelmetlenül, amíg Európa meg tudott szabadulni attól a kényszerpályától, melyre a gyűlölettől elvakult politikusok vitték. Európa könnyen felejt Napjainkban a gyűlölet ismét intézményesül. Nem véletlen, hogy éppen a kisebbségi sorshelyzetekből látszik igazán a humanizmus, a tolerancia hiánya, hisz ezek a népcsoportok sokkal inkább ki vannak téve őrült politikusok kénye-kedvének, sokkal hamarabb esnek értelmetlen és oktalan gyűlölet áldozatául. Az európai folyamatok dokumentumai a kisebbségek jogai között számon tartják a saját szimbólumokhoz, a saját ünnepekhez való jogot. Mi olyan ünnepet választottunk magunknak, amikor lélekben a humanizmusnak, a toleranciának, a megbékélésnek s a helytállásnak állítunk emléket. (B.E.- nek az Új Szó bán megjelent írásából)
Forrás: a Hónap (az Együttélés közlönye, 1994. április-május)
